Pirosszka FILM

Ajánlom figyelmetekben ezt az animációs rajzfilmet. A történet fel van tunningolva, a karaktereknek extrém tulajdonságaik vannak, nagyon tetszett nekem, íme egy kis bemutató:
Pirosszka

Piroska és a Vadász

Piroskával a Sárgában ismerkedtem meg. Az egy koleszos kocsma, mindegy, nem érdekes. Egyik haver hozta el, na nem mintha lett volna köztük valami. Bár a srác biztos szerette volna. Senkit nem ismert közülünk, mégis rögtön a társalgás középpontjába került. Olyan kislányosan tudott lelkesedni mindenért, ami szóba került, hogy nem lehetett nem kedvelni. Pedig nem voltak nagy témák, főleg az ivásról, a bulikról, no meg az egyetemről dumáltunk. Fennhangon magyarázta, hogy ma aztán igazán berúgunk. Persze nem bírta az italt, legalábbis azt a tempót, amit mi diktáltunk semmiképp. Annyira elázott, hogy nem engedhettük egyedül hazamenni, végül én kísértem haza. Bármelyikünk szívesen lovagias lett volna, de ő valamiért engem választott. Hát így kezdődött.
Azóta sokat gondolkodtam, vajon már akkor tudta, hogy én leszek a megfelelő? Vagy csak véletlenül alakult így? De sosem kérdeztem meg tőle.
Pedig alkalom bőven lett volna rá, hisz onnantól kezdve együtt lógtunk. Egyik buliból a másikba mentünk, ittunk és cigiztünk, no és furcsábbnál furcsább alakokkal ismerkedtünk meg. Hihetetlen érzéke volt megtalálni a legkülönösebb embereket és mindenkivel rögtön megtalálta a közös hangot. Szinte minden éjjel benéztünk valahova a Műegyetem környékén és ritkán jutottunk haza hajnali 4 előtt.
Eleinte azt hittem, hogy innentől kezdve ő meg én, szóval érted. Hát nem. Keserűen csalódnom kellett, amikor félreérthető célzásokat tettem vagy hozzá akartam érni. Rögtön hideg lett, és távolságtartó, bájos érdeklődésével és figyelmével pedig másokat tüntetett ki. Néhány próbálkozás után levontam a szomorú következtetést: minek fussak olyan szekér után, ami nem vesz fel? Kell ez nekem? Kerülni kezdtem a társaságát és lemondtam a bulikat, inkább nyomtuk a photoshopot a reklámos csoporttársaimmal. Nem is hiányzott.
Mégis örültem neki, amikor felhívott. Kicsit játszottam a sértődöttet, de azért könnyen rávett, hogy folytassuk éjszakai kalandozásainkat. Persze csak azért, mert azt hittem, más téren is meggondolta magát. Ez aztán újabb kínos jelenetekhez vezetett míg újból bele nem törődtem, hogy nem lesz köztünk több. Végül is így is jó móka volt.
Még a szüleinek is bemutatott, sőt többször náluk is vacsoráztam, mielőtt nekivágtunk volna az éjszakának. Persze jó fiú voltam, és nem meséltem a füves cigikről, a vodka-narancs körökről meg a többi vad dologról. Emlékszem, egyszer az anyukája azt mondta, hogy ha velem van a lánya, akkor nem félti, tudja, hogy nem történhet semmi. Gondolom úgy értette, hogy nem történhet semmi baj, de azért így is marhára rosszul esett.
Miután le kellett számolnom illúzióimmal, jobban odafigyeltem arra, kikkel is elegyedünk szóba és rájöttem, hogy mi valójában a Farkast keressük. Hogy mitől is lesz valaki Farkas, arról sejtelmem sem volt és szerintem Piroska sem tudta. Másik érdekes kérdés, hogy mi történik akkor, ha megtaláljuk a Farkast. És hogy kerülök én a képbe? Persze ilyesmiről sose beszéltünk nyíltan, de azért elejtett megjegyzésekből, no meg a történtek sokszori átgondolásával csak kiraktam a képet. Én csak a Vadász lehetek. No nem az a vadász, aki űzi és elejti a vadat, hanem az a Vadász, aki legyőzi a Farkast és megmenti Piroskát.
Szóval én lettem a kiválasztott a megmentő szerepére. Akár még büszke is lehettem volna, de valahogy mégse repestem a boldogságtól. Nem vágytam erre a szerepre. De ez van, ha ezt osztotta ki rám a sors, akkor ezt kell eljátszanom. No meg be kellett vallanom magamnak azért az is foglalkoztatott, vajon mi lesz a megmentő jutalma?
Aztán egyik éjszaka végre megtaláltuk az emberünket. Farkas egy zűrös betyár volt, aki mindennel foglalkozott, csak az egyetemmel nem. Igazi vagány srác, még valami együttesben is szaxofonozott. Nekem rögtön ellenszenves volt, de úgy tűnt Piroska odavan érte. Ezután együtt járkáltunk hármasban, és ahogy egyre jobban összemelegedtek, én mindinkább feleslegesnek éreztem magam. De nem hagyhattam ott őket, hisz nem tudtam, mikor jön az én jelenetem. Nem, nem vagyok az a féltékeny típus, legalábbis nem az a jelenetrendezős fajta, úgy látszik, Piroska ezt is előre tudta. De azért nem volt könnyű mindig másfelé nézni, néha már rohadtul elegem volt belőlük.
Pár héttel a megismerkedésük után lenn iszogattunk a Gekkoban, amikor valami ürüggyel felmentek szobára. Én persze rögtön tudtam, hogy eljött a nap, de arról fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem. Hát csak ücsörögtem egyedül, sorra ürítettem ki és lapítottam szét a műanyagpoharakat, közben pedig próbáltam nem arra gondolni, mi történhet odafenn. Pár óra is eltelhetett, mikor Piroska jött lefelé sírva. Farkas megütötte! Rögtön tudtam, mi a dolgom: felmentem, és pillanat alatt lerendeztem a srácot. Aztán persze siettem vissza a fináléra.
Még sosem láttam Piroskát ennyire riadtnak és elesettnek. Átöleltem és ő hozzám simult. Hogy remegett szegény! Szerettem volna ha tudja, hogy most már biztonságban van, nem kell félnie, hisz itt van az ő Vadásza. Magamban pedig titkon azt kívántam, hogy bárcsak egy kis farkasvér is lenne bennem. Csak egy egészen kevés. Épp csak annyi, hogy… De nem volt, hisz pont ezért lettem én a Vadász.
Másnap már a következő Farkast kerestük.
Eredeti szöveg: http://karcolat.hu/irasok/egyeb/pergamon/piroska_es_a_vadasz

Poén

Piroska és a nagymama az erdőben sétálnak, amikor megtámadják őket a rablók. A rablóvezér azt mondja Piroskának:
-Piroska! Mi rablók vagyunk, és most elvesszük mindeneteket. Vedd le az ékszereidet!
Piroska megszeppenve:
- A nagymama is?
Rablóvezér:
- Kuss a nagymama is! És most vetkőzz meztelenre!
Piroska megszeppenve:
- A nagymama is?
Rablóvezér:
Kuss,a nagymama is! És most, Piroska, meg fogunk erőszakolni!
Piroska reszketve kérdi:
- A nagymamát is?
Nagymama:
- Kuss, engem is!